Mi, akik nem mászunk hegyet, szent ámulattal és borzadállyal tekintünk azokra, akik ezt megteszik. Legalábbis én így vagyok ezzel. Mindig bámulatra méltónak tartottam a hegymászók teljesítményét. A Hét év Tibetben című film óta pedig már érdekel is az ember-hegy viszonya. Azt hiszem, aki megnézi ezt a filmet, nem tudja kivonni magát e hatás alól.
Klein Dávid és Várkonyi László hegymászók arra készülnek, hogy a magyarok közül elsőként oxigénpalack nélkül jussanak fel a Mount Everest csúcsára.
Miközben tegnap a velük készült interjút olvastam, egyszer csak belém nyílalt, milyen sok párhuzam fedezhető fel a profi hegymászó és az interim menedzser között.
1.) A hegymászás is és az interim menedzsment is több mint szakma: életmód, életforma.
2.) Nagyon komoly felkészültséget igényel mindkettő. Amint az interjúból kiderül, a profi hegymászók esetében nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki felkészülés is szükségeltetik.
3.) Nagy önfegyelemre, mondhatjuk, önmagunkhoz való szigorúságra van szükség mindkettő esetében. Klein Dávid hegymászó elmondja: szigorúság kell ahhoz, hogy leparancsolja magát a hegyről. Társával, Várkonyi Lászlóval együtt azzal vívták ki a szakma elismerését, hogy szigorúak a visszafordulással.
4.) A „játékszabályok” kitalálása, átgondolása és tudatosítása mindkét szakmában a „mentes-szakaszban” történik, vagyis amikor a hegymászó éppen nem mászik hegyet, illetve amikor az interim menedzser projekt-mentes időszakban van. Ezeket a szabályokat kell következetesen betartani hegymászás közben, akárcsak az interim menedzsernek az interim projekt során.
5.) A hegymászót is úgy vonzza a hegy, mint az interim menedzsert az újabb projekt: újra és újra menni kell, új célokra törve, képességeik, tehetségük határait feszegetve.
6.) A hegymászónak és az interim menedzsernek is fel kell készülni a váratlanra. Várható, hogy a hegymászás során váratlan események is lesznek, amiket kezelni kell. Ugyanez igaz az interim menedzserre az interim projekt megvalósítása folyamatában.
A cikk egyik fontos tanulsága számomra, hogy a hegymászó szakmában is tetten érhető az, ami az élet sok egyéb területére igaz. Mégpedig az, hogy sokszor komoly teljesítmények és sikerek nem kapnak figyelmet. Nem biztos, hogy a legsikeresebbnek kikiáltott valóban a legsikeresebb.
A március végén elinduló expedíciónak sok szerencsét kívánok céljuk eléréséhez, a Mount Everest oxigénpalack nélküli meghódításához!