Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola, amelynek a létrehozói úgy gondolták, hogy lévén hallgatói felnőtt, okos, értelmes, többdiplomás emberek, miért is kéne az iskola elvégzését a szokásos, hagyományos szakdolgozat megírásával befejezni? Lehet azt másképp is csinálni…
Mi lenne, ha mestermunkát írnának a hallgatók?
Annak idején, a céhek életének részét képezte a mestermunka. A mesterré válás feltétele egy mestermunka elkészítése volt. Ezzel a mestermunkával bizonyította tudását elkészítője. Hát valahogyan innen jött az ötlet, még ha nem is tudatosan. Miért ne lehetne ezt a fogalmat bevezetni egy olyan iskola fogalomrendszerébe, ami amúgy sem egy hagyományos felnőttképzési intézmény, hanem valami más? Így aztán az Interim Menedzser Akadémia hallgatói a kurzus végén mestermunkát írnak. Először kicsit akadozott mindenkinek a nyelve, aztán megszoktuk, a közös nyelv része lett.
Mit írunk általában a felsőoktatási (legyen az alapképzés vagy posztgraduális képzés) befejezésekor? Szakdolgozatot, diplomamunkát. Erről a két szóról elég hasonló elképzeléseink villannak be. Részben azért, mert magunk is írtunk (egyet-kettő-hármat…), részben bíráltunk, vagy pedig láttuk, hogy valaki a környezetünkben éppen írta. A szakdolgozat írásának általában sok-sok feltétele van, több oldalt megtöltenek az előírások. Írjad Times New Roman 12-es betűmérettel és lehetőleg használjál fel rengeteg szakirodalmat! Az egész legyen tudományos (amit sokan úgy értelmeznek, hogy jól megfűszerezik írásukat idegenszavakkal), a gondolataid épüljenek a szakirodalomra, és így tovább, lehetne sorolni. A vége mi lesz ennek? Sok-sok unalmas, eredetiséget, önálló gondolatmenetet nélkülöző írás, amit írója és olvasója egyaránt tehernek, nyűgnek és értelmetlennek tart. Mi lenne, ha másképp csinálnánk?
Az Interim Menedzser Akadémia képzésének hallgatói ezt a lehetőséget kapják meg. És az első évfolyam már élt is vele: megszülettek az első mestermunkák. Kevés korlátot, nagy szabadságot adtunk a leendő interim menedzsereknek munkájuk megírásához. Ez persze először furcsa, szokatlan, de aztán meg lehet ízlelni a szabadság édes ízét…
Szép és érdekes mestermunkákat írtak a hallgatók. Látszik, az elmúlt félév képzése nem múlt el nyomtalanul. Sőt! Öröm látni a változást. Büszkék vagyunk hallgatóinkra!
