...a gyereknek jól kellene éreznie ott magát. Klein Sándor, pszichológus mondja ezt egy nemrégiben adott interjúban. Klein Sándor gondolataival egyetértve nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy az interjú néhány gondolatát kiemelve az iskola, a képzés, a tanulás mai magyar valóságáról és kihívásairól.
Az iskola, tanulás és az életben való beválás, valamint a munka összefüggései annyira fontosak, mégis mintha a gyerek és felnőtt képzések kitalálói és oktatói közül sokan nem vennék észre, hogy megváltozott a kontextus. Miért akarnak még mindig úgy és azt tanítani, mint a 20. században? A világ megváltozott. És bár ez közhelynek számít, nagyon is komolyan kéne venni az oktatás vonatkozásában (is).
1.) Az ismeretanyag átadása
Az iskola még mindig elsősorban azt tűzi ki céljául, hogy ismeretanyagot adjon át. Még mindig létezik egyfajta nosztalgikus hozzáállás, hogy " milyen jó is a magyar iskolarendszer, mert fantasztikus lexikális tudást ad." Egy olyan világban, ahol a tudás 5 évente megduplázódik, mit akarunk? Hogyan akarunk lépést tartani? És egyáltalán mivel? Persze, nem azt vitatom, hogy ne legyen alapműveltség. De azt tudomásul kéne végre venni, hogy az ismeretanyag átadásának nagyon komoly korlátai vannak. Nem azt kéne megnézni, hogyan lehetne minél többet belepréselni a tananyagba (lassan már az alsó tagozatban azt tanítják, ami korábban középiskolai anyag volt), hanem végre fel kéne tenni a kérdést, a megváltozott világban milyen iskolára van szükség.
Az ismeretátadáson kívül olyan dolgokkal is kellene foglalkozni, amelyek később a nagybetűs életben való boldoguláshoz, a munka világában szükségeltetnek. Ezek pedig a kreativitás, érzelmi intelligencia, önállóság, együttműködési készség, fejlett személyiség, jó tanulási képesség és belső motiváció.
2.) Állandóan tanulni kell felnőttként is
A "régi világban", vagyis az előző paradigmában az emberek fiatalon tanultak, diplomát szereztek, és ezzel nagyjából lezárult a tanulás. A harmadik évezred elején megváltozott a környezet. Az új paradigmában már folyamatosan kell tanulni a felnőtteknek is, formálisan, azaz iskolarendszerben és autodidakta módon is. Éppen ezért létfontosságú, hogy az iskolában - ahogy Klein Sándor mondja - a tanulóképesség fejlődjön, pozitív hozzáállás alakuljon ki a tanulás iránt.
És a folyamatos tanulás nemcsak a szakmai ismeretek frissítését és bővítését jelenti, hanem azt is, hogy az ember tudatosabbá váljon és személyisége fejlődjön.
Óriási a felelőssége az alapfokú oktatásnak, hogy ezt a hozzáállást, a tanulás, fejlődés iránti vágyat felkeltse és kialakítsa. Azt látjuk, hogy ma ez nem realitás. A tananyag "visszaböfögtetése" (ahogy ezt egyetemi pszichológus tanárom mondta) bizonyára nem kelti fel a vágyat a gyerekekben a tanulás iránt...
3.) Verseny és együttműködés
Nem kétséges a verseny lételeme az embernek. Fontos, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően a gyerekek megismerkedjenek a versennyel. Sok iskola azonban teljesen elment a "versenyistálló" irányába. A verseny önmagában azonban nem elég az üdvösséghez. Az együttműködés legalább olyan fontos. És aki ezt gyerekkorban nem tanulja meg, később a munka világában hátrányt szenved.
Mérő Lacit többször is hallottam a versengésről és együttműködésről beszélni. Tőle tudom, hogy számos nemzetközi kutatás kimutatta, hogy noha az amerikai a világ leginkább versenyre alapuló társadalma, itt tudnak az emberek egy konkrét projektben a legjobban, a leghatékonyabban együttműködni. Az amerikaiknál egyszerre van jelen a versengés és a kooperáció. Sportos párhuzammal élve: a pályán azokkal versengünk, akik éppen a kispadon ülnek, és ezért feltétel nélkül, legjobb tudásunk szerint kooperálnunk kell azokkal, akikkel épp együtt vagyunk a pályán. Egy amerikai számára mindez már kisiskolás kortól kezdve természetes dolog.
(Akiket részletesebben is érdekel, mit ír Mérő László erről, Az elvek csapodár természete című esszégyűjteményében olvashat bővebben róla.)
4.) Jól érezni magunkat az iskolában
Mélyen egyetértek Klein Sándorral abban (is), hogy fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában. Mindez persze normális keretek között értendő. Ha szorong vagy unatkozik, akkor esély sincsen arra, hogy örömtelivé váljon a tanulás.
Elkötelezett vagyok azzal kapcsolatban, hogy tanulni, fejlődni jó és nélkülözhetetlen. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen iskolában tanulnak a gyerekek, milyen élményeket gyűjtenek a tanulással kapcsolatban. Mindezek komoly kihatással vannak arra, hogyan fognak boldogulni a életben.
E sorok írója maga is állandóan "iskolába jár", tanul és képzi magát. 10 éve tanulmányozom az alternatív pedagógia irányzatait, volt szerencsém konstruktivista pedagógiát annak jeles hazai képviselőjétől, Nahalka Istvántól tanulni, és végül, de nem utolsó sorban az interim menedzserek képzésével is foglalkozom. Mindezen élmények és tapasztalatok alapján hiszem azt, hogy lehet olyan iskolát csinálni, ahova szeretnek az emberek járni, ahol örömmel tanulnak, ahol nemcsak ismeretanyagot kapnak, hanem új perspektívák nyílnak meg számukra.
