Ambivalensen állunk mi, magyarok a vállalkozás kérdéséhez. A magyar társadalom egyszerre vállalkozásbarát és vállalkozásellenes - írja Csaba László közgazdász a Figyelő egyik nyári számában. Vállalkozásbarátok vagyunk annyiban, hogy alacsony adókat és átlátható közigazgatást szeretnénk. Társadalmunk ugyanakkor vállalkozásellenes: minden sikert a manipuláció, az összeköttetések, a születési előjogok vagy a nyílt politikai zsákmányszerzés termékének tekint.
Ilyen ambivalens közegben milyen a viszonyulásunk a vállalkozói léthez? Alkalmazottként többen vágynak arra, hogy ők is vállalkozók legyenek, mert az biztos, olyan jó, elegáns és sokat lehet keresni. Könnyű is lehet – vélhetik – , hiszen ha másoknak sikerült…
(Forrás: Bunuel A vágy titokzatos tárgya c. filmje)
De vajon mennyi az a „többen”? Mert, amit az ember a saját környezetében lát és tapasztal, nem nevezhetjük feltétlenül reprezentatív mintavételnek. Elcsodálkoztam, hogy sokkal kevesebben, mint azt korábban feltételeztem. Csaba László a már említett cikkben írja, hogy a felmérések szerint még a legjobban képzett és legfiatalabb nemzedékhez tartozók háromnegyede vagy nagyobb része is biztos – állami vagy nagyvállalati pozícióra vágyik. Alig egyötöd azok aránya, akik kipróbálnák a maguk erejét.
Vagyis mégsem vágynak annyian a vállalkozói létre. Ha megnézzük a már meglévő vállalkozások létrejöttének okait, azt látjuk, nagyon alacsony azok aránya, akik tényleg hisznek magukban, az erejükben, és eléggé kockázatvállalók ahhoz, hogy ki is próbálják azt. A KSH egy pár évvel ezelőtt készített felméréséből az derült ki, hogy a cégalapítás indokai között – 40 százalékos részaránnyal – az szerepelt, hogy az érintettek nem tudnak alkalmazottként elhelyezkedni. A második legfontosabb motivációs tényező - csaknem 30 százalékkal – a magasabb jövedelem reménye. Vagyis messze nem a saját képességek kipróbálásáról van szó, hanem nagy részben kényszerről.
Vállalkozzunk, vagy ne vállalkozzunk? Nincs recept. Csak saját, egyéni válaszok. Szempontok vannak, és dönteni kell. Volt alkalmazott felsővezetők számára, akik akarva vagy akaratlanul éppen állás nélkül vannak, adott a kérdés: alkalmazottként folytassák-e vagy pedig a self-employed professional, egyszerűbb nevén bolha létet válasszák?
Az egyik fontos mérlegelendő szempont a szabadság kérdése. Erről nemrég részletesen írtunk Korlátok nélkül: esély vagy teher? (szerző Magyari Éva) és A másik rétje mindig zöldebb? (szerző: Kristóf Györgyi) című cikkeinkben.
