Ha Ön budapesti, vajon elvállalna egy interim projektet Nagykanizsán? Hajlandó lenne megtanulni a közösségi média használatát? El tudná képzelni, hogy minden nap másfél órát utazzon a munkahelye vagy megbízatása színhelyére? Készen áll arra, hogy a kissé gyengécske német tudását olyan szintre feljavítsa, hogy tárgyalóképes legyen?
A KSH és a Foglalkoztatási Szolgálat közös jelentéséből az derül ki, hogy bár 110 ezer állás hiányzik a munkapiacról, a magyar lakosság alkalmazkodó készsége semmit nem változott 2007 óta, amennyiben azt nézzük, hogy milyen mértékben vállalnák a költözést, egy új szakma, esetleg idegen nyelv tanulását a munkahely elvesztése esetén. Magyarországon a munkavállalási célú, belföldre, illetve külföldre irányuló migráció intenzitása más EU-tagállamokhoz képest igen csekély, és az európai országok közül hazánkban kiugróan alacsony a felnőtt lakosságnak az ún. egész életen át tartó tanulási folyamatban való részvétele is - állapítja meg a jelentés.
Ez, a lakosság egészére vonatkozó jelentés összhangban van a saját tapasztalatommal, amely ennek az egésznek csupán egy kis részére vonatkozik. Alkalmazott felsővezetők, akik a váltáson gondolkodnak, legyen az az interim karrier, vagy egy másik alkalmazotti vezetői pozíció, sokszor még mindig nem állnak elég rugalmasan a karrierjük következő lépésének a megteremtéséhez vagy a karrierváltáshoz. Pedig tudomásul kéne végre venni, hogy azért, mert valami a múltban évtizedeken keresztül működött, az nem jelenti azt, hogy a jövőben is működni fog. Az „így szoktuk” vagy „így szoktam” a fejlődés kerékkötője.
Észre kéne végre venni, hogy mások lettek a játékszabályok a harmadik évezred elején. Ha kell, akkor bizony utazunk, egyik városból a másikba. Emlékszem: jó néhány évvel ezelőtt egy vidéken megrendezett konferenciára vonattal mentem. Amikor ez kiderült a kávészüneti csevej során, beszélgetőtársaim olyan döbbenten néztek rám, mint a lőtt medvére. De miért nem lehet vonattal közlekedni? – kérdezem. Feltalálták már az Intercity vonatokat! Kényelmesen tudok telefonálni, laptopon dolgozni. Azért, mert a vezetőknek természetes a vállalati autó, lehet, hogy a vonatot sem kéne kizárni a gondolatvilágukból. ( A környezettudatosságot nem is említve.)
Akár interim karriert tervez valaki, akár valamilyen egyéb „bolha” karrieren töri a fejét, akár alkalmazottként képzeli el magát, a rugalmasság meghatározó. A rugalmasság jegyében olyan dolgokat kell csinálni, amiket korábban nem kellett. Lehet, hogy meg kell tanulni egy új nyelvet, vagy legalábbis a régen nem használtat felfrissíteni és felerősíteni. Ugyanez igaz a képzésekre, a tanulásra. Korábban a láthatóság nem volt fontos. Mára nélkülözhetetlen, hogy mutassuk magunkat, látszódjunk a piac számára. És ehhez rendelkezésre állnak eszközök. Élni kell velük! Meg kell tanulni használni őket! Mindenki vérmérséklete szerint dönthet, és választhat, hogy melyiket. Saját példát hozok: ha valaki nekem 2009 májusában azt mondta volna, hogy szakmai blogot fogok írni, értetlenkedve legyintettem volna. Aztán néhány hónap múlva elkezdtem írni, és jelenleg is két blogon keresztül osztom meg a vezetéssel és az interim menedzsmenttel kapcsolatos gondolataimat . Bár időigényes tevékenység, fontos része a szakmai munkámnak, és egyúttal nagyon szeretem csinálni.
Az alkalmazkodásról és a rugalmasságról egy növény jutott eszembe: a bambusz. A bambusz örökzöld, évelő növény. Strapabíró, kemény, de ugyanakkor hajlékony, rugalmas. Rengeteg mindenre használható. Próbáljuk meg utánozni a bambuszt!
Jó reggelt, Magyarország! Ébresztő!
