Azért ragadtam billentyűzetet, mert azt gondolom, jelen témáról nem lehet eleget szólni. Sem a feministák táborába nem tartozom, sem a modern cosmopolita felfogást nem osztom, miszerint mindenből nő és férfi egyformán vegye ki a részét a szakmai és a magánéletben. Igenis, érzékelem a különbséget a két nem között, ráadásul konzervatív, patriarhális családban nevelkedve a férfiak tisztelete munkában, családban talán esetemben kiemelt szerepet is kap, de…
A kb. 100 éve kivívott egyenjogúság ellenére, a statisztikák és a kutatások is azt mutatják, hogy mi, nők még mindig nem kaptuk meg a megfelelő helyet a munka világában. Nem azonos a javadalmazás ugyanazon munkakörben a két nem között, kinevezéskor több lehetőséget kaphat egy férfi és magasan több a férfi vezetők száma az üzleti életben és a közigazgatásban egyaránt.
A legveszélyesebb talán az, hogy mindez „függöny mögött” zajlik, azaz nem egy felvállalt különbségtétel, mint például számos arab országban, így az orvoslása is nehezebb és a ténye megkérdőjelezhető. Már csak azért is, mert nem „trendi” manapság a diszkriminatív hozzáállás az európai régióban és például egy állami intézményre, vagy egy multira is rossz fényt vetne, ha nem biztosítana egyenlő esélyeket.
A Hammel & Hochreiter és az Interim Menedzser Akadémia szervezésében részt vettem a Két szoknya, egy nadrág… nők a sikeres vállalatokért! című rendezvényen, ahol a gender kérdésről beszéltek az előadók. Monic Bührs holland szakértő sokféle érdekes információval látta el a több, mint 90%-ban nőkből álló(!) hallgatóságot.
Többnyire olyan különbségekre hívta fel a figyelmet és osztott meg a hallgatósággal, melyről mindannyian tudjuk, hogy így működik, azonban nem volt eddig egyértelmű, hogy mi is az oka és hogyan is alakul a különbség, esetlegesen a konfliktus a két nem között a munka világában és a magánéletben.
Természetesen ezek a különbségek okozzák az eltérő munkavégzést, a másféle gondolkodást és a csoportmunkához való érzékenyebb hozzáállást a nők részéről. Emiatt sok esetben esnek férfi döntéshozók abba a csapdába, hogy ha másképp áll valaki egy probléma megoldásához, akkor már nem lehet annyira jó például vezető munkakörben, mint férfitársa, aki hasonlóbban gondolkodik.
A szeminárium alkalmával kiemelten foglalkoztunk annak kérdésével, hogy milyen nagy e nemek közötti különbségek feltárásának és kezelésének jelentősége az üzleti életben. Mi nők, mennyi értéket tudunk „behozni” egy vállalat életébe azzal, hogy a férfi vezetőkkel együttműködve saját minőségünket használva tevékenykedünk.
Monic profi szakértőként említett példákat és kérte saját példáink ismertetését is… sok siker-sztorit is hallhattunk. Ez azt jelenti, hogy nem reménytelen a helyzet, minden vállalati kultúra más és más, nyitottabb, innovatívabb, vagy konzervatívabb is lehet, de van helye a JELENLÉTünknek. Talán ez a legfontosabb, hogy jelenlegyünk, mutassuk magunkat, éljük meg a lehetőségeinket és vállaljuk bátran a kockázatot. Nem nehéz feladat, mert ugyanezt tesszük a hétköznapjainkban. Ott vagyunk a gyerekünk betegségénél, a családi rendezvényeket mi szervezzük, félórában tudunk 8 fős vacsorát készíteni és mindehhez folyamatosan szervezettek és jókedvűek lenni.
Azaz alkalmasak vagyunk arra, hogy csodát tegyünk bárhol, bármikor… akkor a munkahelyünkön miért ne sikerülne?
Várom a következő lehetőséget egy együttlétre, amikor ezt a kérdést boncolgatjuk, segítve egymást és önmagunkat az előrelépésben, de nagyon szívesen részt vennék egy olyan szemináriumon is, amikor férfiak beszélgetnek a gender kérdésről ; )
Lukácsné Pósán Anna