No nem az országgyűlési választásokról fogok írni. Azt meghagyom az újságíróknak és a politikai elemzőknek, akik már amúgy is sokat írtak róla.

A múltkori blogbejegyzésben szó volt a genfi Intercontinental szállodáról. Luxus, elegancia, a gazdagság és jólét kifejeződése. Ott és akkor ez jó. Például egy nemzetközi konferencia helyszínéül.

A pünkösdi hétvégén Noszvajon voltam, a Nomád Hotelben, ami sok szempontból szöges ellentéte a svájci „ötcsillagnak”. A családi vállalkozás által üzemeltetett szállodának elvarázsoló az atmoszférája. Az első döbbenet akkor ért, amikor Barbara, a ház – egyik – háziasszonya odajött hozzánk, személyesen üdvözölni az új vendégeket és bemutatkozott. A Balogh család minden tagja mindig mosolygott, kedves és segítőkész volt.

Az ott töltött két nap alatt az az érzésem alakult ki erről a helyről, hogy kedélyes. Kedélyesen rohangálnak a kutyák a vendégek között, kedélyes lazasággal, de egyben ízlésesen ültetett és elhelyezett virágok teszik igazán hangulatossá és színessé a kertet. Hát nem az a svájci kiporszívózott táj! A hangulatos helyen, gyönyörű környezetben minden adott, hogy az ember ellazuljon.

Más, mint a többi szálloda, amiket megismertem idáig. Gazdái másképp gondolkodnak a vendéglátásról. Itt van például a reggeli. Egyszerűen pazar! Nem az unalmas, megszokott kis dobozos lekvárok és margarinok, hanem padlizsánkrém, rukkolás paradicsom és mozzarella, fetasajt olivabogyóval és sok egyéb finomság. Mindezek olyan ízlésesen kikészítve a régi, hangulatos bútorokkal berendezett ebédlőben, hogy a legszigorúbb bírálónak (mint amilyen én vagyok) is megenyhül a szíve. Élveztem, hogy a tavaszi napsütésben (akkor éppen kis szünetet tartott a magyar monszun) kávézhattam a medence partján reggeli után. Senki nem rótt meg, hogy ott nem szabad.

Arról már nem is beszélve: amikor megdícsérik az ember gyerekét, hogy milyen jólnevelt és kedves, akkor végképp elolvad a vendég. Meg is kérdeztem, nem lehetne-e erről írásos igazolást kapni, hogy bevigyem az iskolába, ahol erről másképp vélekednek?

És akkor elgondolkodtam a két szálloda összehasonlításáról. Régen feltettem volna a kérdést magamnak: melyik jobb? Ma már másképp gondolkodom. Nem kell választani, nem kell letennem a voksot. Mások. Mindkettőnek megvan a maga helye és szerepe. Az ott és akkor dönti el.

És így van ez a menedzsment eszközökkel is. Nincs csodaszer, ami mindenkor, mindenre gyógyír lenne. Van, amikor tréning, van, amikor a coaching, és vannak helyzetek, amikor az interim menedzsment a jó megoldás. Ehhez tudni kell róluk, hogy léteznek és arról is, hogy mire valók.