Ez Barabási Albert-László nemrég magyarul is megjelent könyvének címe (az eredeti angol cím: Bursts). A szerző nevét 2005-ben tanultam meg, amikor egyik egyetemi tanárom ajánlotta hálózatelméleti kutatásairól írt Behálózva (Linked) című könyvét. Az erdélyi születésű, Bostonban élő és dolgozó világhírű tudós második könyve korunk egyik legizgalmasabb, és egyben nyugtalanító kérdésével foglalkozik: manapság jóformán mindannak, amit teszünk, digiális lenyomata marad valamilyen adatbázisban. Akár foglalkozunk vele, akár nem, ezekből a szaporodó adatbázisokból a legapróbb részletekig rekonstruálható az egész életünk.
Az erdélyi Karcfalváról hosszú út vezetett Bukaresten és Budapesten át Bostonig. Barabási Albert-László világhírű statisztikai fizikus, hálózatkutató, akadémikus. A világon egyedülállóan 27 évesen szerzett doktori fokozatot a Bostoni Egyetemen. Jelenleg Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon. Kutatásai vezettek a skálafüggetlen hálózatok felfedezéséhez. Ő és kutatócsoportja határozta meg először a web „méretét” is. Hálózatkutatásai megerősítik a kommunikációelmélet egyik kedvelt tézisét, a világfalu elméletét és a hatlépés távolság törvényét is.
Ez a második regény fizikustól nem várt módon az emberi viselkedéssel, pontosabban annak előre jelezhetőségével foglalkozik. A szerző tágabb értelemben kutatónak tartja magát. Ahogy egy nemrégi interjúban elmondja: „ A kutatás alapvető filozófiája, hogy egy természeti jelenséget meg lehet figyelni, le lehet mérni, matematikailag írni, meg lehet jósolni, és lehet kontrollálni. Ha a természeti jelenséget kicseréljük emberre, akkor azt látjuk, hogy az embereket meg lehet figyelni, matematikailag le lehet írni, le lehet mérni, megjósolni és kontrollálni. Ez így nagyon ijesztő. Az igazság az, hogy eddig nem csinálhattuk egyiket sem, mert nem volt hozzá adat. Most hirtelen megjelent az adat. Ezzel elvileg megnyílt a lehetőség a jósolhatóságra. Ahhoz ugyanis adat kell. Ha megértjük az adatokat, akkor igenis jósolhatóvá lehet válni. Nagyon is jósolhatóak vagyunk.” Hát igen, szeretjük azt hinni, mások vagyunk, egyediek vagyunk, különlegesek vagyunk. Szociálpszichológusok tudnának erről mesélni, hogy bizony mennyire nem. Ráadásul most már digitális „csíkot” is húzunk magunk után és cselekedeteink múltbéli mintázata alapján – Barabási László szerint – kiszámíthatóak vagyunk.
A regény külön érdekessége, ahogy a szerző az idősíkokat váltogatva végig vezet bennünket a 16. századi magyar történelem egyik kiemelkedő eseménysorozatán: a Dózsa-féle parasztháborúhoz vezető úton és azok történésein, új megvilágításból vizsgálva Székely Dózsa György bukásának okait. Merész vállalkozás egy fizikus részéről a történészek kenyeréhez nyúlni. A szerző bátran teszi ezt, eredeti levéltári forrásokat felhasználva. A szerencse is mellészegődik, különösen, ahogy a nagyszebeni levéltárban számára is megdöbbentő módon megnézheti, és a kezében foghatja egy magyar arisztokrata által latin nyelven írott ötszáz éves levelet. A regényt végigolvasva még az is megfordulhat az olvasó fejében, vajon tényleg úgy történtek-e a dolgok az emberiség elmúlt évszázadaiban, ahogy nekünk az iskolában tanították. Kételkedem, tehát vagyok…
A tudományos gondolatmenet és a történelmi szál mellé Barabási László szépen beleszövi a regénybe saját vére, a székely nép történelmét, szokásait és egyúttal emléket állít a keresztes hadjárat vezérének, akiről ezt írja: „ A székely származású Dózsa György villámgyorsan tűnt fel az ismeretlenség homályából Erdélyben, és anélkül, hogy sokat tanakodott volna, kis híján Magyarországon is sikerült meghonosítania a székelyek szabadságszerető kultúráját.”
A Villanások illusztrációit egy erdélyi grafikus készítette, akit Kányádi Sándor mutatott be a szerzőnek. A tizenöt illusztráció „arra vállalkozott, hogy hidat alkosson múlt és jövő közt, lehetővé téve, hogy az alapvetően fontos történelmi tér és a tudomány kikerülhetetlen tényei közös síkon találkozzanak.”