Az interim menedzsment szolgáltatás során gyakran felmerül a "bennragadás" kérdése. Ez azt jelenti, hogy az interim menedzser a projekt befejeztével elfogadja az ügyfél ajánlatát, és állandó alkalmazottként folytatja munkáját az ügyfél cégnél.
Az ügyfél által felkínált csábítás logikusnak is tűnhet, hiszen az interim menedzser egyik sajátossága, hogy túlképzett az adott pozícióra. Így kézenfekvő, hogy bizonyos esetekben az ügyfél nemcsak ideiglenesen, hanem "örökre" akarja őt.
Érthető az interim menedzserek elcsábítása címmel megjelent publikációm e szolgáltatás szereplői nézőpontjából vizsgálja meg a jelenséget, idézve hazai és külföldi interim menedzserek véleményét is.
A csábítás érthető, azonban jót tesz-e az interim menedzsment piacnak, ha a bennragadás jelensége gyakori? Erre is kitérek a cikkben.
Épp tegnap olvastam egy angol interim menedzsmentről szóló friss összeállításban (Executive Online, Factsheet), hogy milyen téveszmék léteznek az interim menedzsmenttel kapcsolatban, melyeket ki kell küszöbölni. Az egyik téveszme eloszlatására az állítás így hangzik: "Az interim menedzserek nem potenciális alkalmazottak."
