Nemrég Genfben jártam egy konferencia jóvoltából, és ezáltal visszanyúlhattam logisztikai „gyökereimhez”.
Az Intercontinental kényeztetése mindig jól esik az embernek, különösen, ha az egy esztétikus környezetben történik. A szálloda néhány éve felújított design-ja Tony Chi new-yorki designer munkáját dícséri. Az óriás bambuszok a szálloda bejáratánál megelőlegezik a hangulatot, mely a szálloda belső részein körülvesz bennnünket.
A fa és a juta, valamint a föld színei teljesen új kinézetet kölcsönöznek a szállodának: modern, de klasszikusan természetes szépséget.
Az esztétikai élvezetek után nézzük a szakmai vonatkozásokat. A gyógyszeripari cégek Supply Chain Konferenciája elgondolkodtatott néhány dolgon. Először is azon, hogy vannak iparági, mondjuk, kulturális jellemzők. Ezt azért mondom, mert a menedzsment irodalomban vállalati kultúráról, nemzeti kultúráról és szakma kultúráról lehet olvasni, de iparági kultúráról még nem hallottam. Amikor sok-sok évvel ezelőtt az FMCG szektorból átigazoltam a gyógyszeriparba, megtapasztaltam, mennyire más a két szektor logikája, stílusa, gondolkodásmódja és tempója.
A gyógyszeripari cégek számára az árbevételhez képest olyan minimális a logisztikai költség, hogy sokáig nem helyeztek erre hangsúlyt. A genfi konferencia azt mutatta meg számomra: változás van e téren. Az előadásokból átjött az az üzenet, miszerint a supply chain egyre fontosabbá válik a gyógyszeripari cégek számára is. Egyrészt költség szempontból, másrészt pedig az ügyfél kiszolgálása szempontjából. Több gyógyszeripari cég felsővezetői szinten az FMCG szektorból hoz menedzsereket nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a hozott iparági kultúra hatása élénkítően hasson.
Nagyon érdekes, hogy senki ki nem ejtette a száján a válság szót. Viszont többen is élcelődtek a vulkánon. Óriási szerencséje volt a konferencia szervezőinek: ha egy héttel hamarabb lett volna a konferencia, valószínűleg nem lehetett volna megrendezni a légijáratok törlése miatt.
Szomorúan tapasztaltam, hogy még mindig a teleírt PowerPoint diák korszakát éljük. Hiába tanítják sok-sok prezentációs és kommunikációs képzésen, hogy ne zsúfoljuk tele szöveggel a felvetített diákat, úgy tűnik, nehéz ettől elszakadni. Talán több prezentáló menedzsernek kéne elolvasnia Daniel H. Pink A megújult elme című könyvét.
És végül a személyes jelenlét fontossága. Tudom, nagyon fontos az internet, a virtuális jelenlét. Tudom, nagyon fontosak a közösségi média adta lehetőségek. De most is bebizonyosodott számomra: a személyes jelenlétnek nincsen alternatívája. A szemtől szemben történő kommunikáció nem pótolható és nem váltható ki az üzleti kapcsolatokban (sem).
A konferencia első napján az egyik előadó mikor felvetítette előadásának címét, kissé csodálkozva olvastam az előadó titulusánál: Interim Global Head of Quality, Norgine UK. Először arra gondoltam, talán én vagyok túlzottan „fertőzött” az interim menedzsmenttel. Aztán nem nyugodtam és szünetben szóba elegyedtem Nigel Cryerrel, aki megerősítette, valóban interim menedzserként dolgozik. Íme – interim menedzserek mindenütt!
