Mire jó egy konferencia?
A futbal világbajnokság és a nyár jegyében nem könnyű a kedves Olvasó kószáló figyelmét elcsípni. Mindenesetre kísérletet teszek rá. De nem bírok nem szót ejteni a vasárnapi argentín-mexikói meccsről. Az argentín foci iránt táplált negatív érzéseim gyökerei 78-ra datálódnak, amikor gyerekként nyomot hagyott bennem az akkori világbajnokság finoman szólva ellentmondásossága: az argentínok alaposan kihasználták a hazai pálya minden előnyét.
Aztán a 86-os Mexikóban rendezett világbajnokság nem segített abban, hogy pozitívan pozicionáljam a fejemben az argentín focit. Talán mindenidők legérdekesebb gólja címet is elnyerné Diego Maradona kezezése, aki az angolok elleni negyeddöntöben bokszolt Shilton kapujába. A zseniális Maradona szerint „Isten keze” ütötte a gólt, mely fontos lépés (pontosabban ütés) volt ahhoz, hogy a mexikói tornán végül Argentína begyűjtse a világbajnoki aranyérmet.
Ezután a világbajnokság után egy évvel Mexikóban éltem egy darabig, és sose felejtem el, ahogy mexikói barátaim Latim-Amerika különceinek nevezték az argentínokat. Túlságosan fennhordják az orrukat – mondták. Még a spanyol nyelvet is másképp beszélik. Bevallom, számomra őket a legnehezebb megértenem a spanyol ajkúak közül. Míg a mexikói spanyol zene füleimnek. Na szóval nem is vagyok negatívan elfogult az argentín focival szemben! Talán nem én voltam az egyetlen, aki múlt vasárnap a mexikói csapatnak drukkolt, és méltatlankodott a részrehajló bírói ítélkezésen. De hát a sorozat folytatódott, hiszen igazság nincs, csak jog – nemcsak a fociban. Mindenesetre reménykedem, hogy valaki majd csak megállítja az argentínokat, akiktől igazi szép focit én legalábbis ritkán láttam.
És akkor a lényegre térek. Mire is jó egy konferencia? Amikor sok-sok évvel ezelőtt elkezdtem konferenciára járni, egyfajta csodavárás volt bennem: hogy majd mennyi okosságot hallok, hogy majd megtudom a tutit, a titkot. Aztán jött a csalódás, mert ennek az elvárásnak egy konferencia sem tudott megfelelni. Szép lassan rájöttem, az elvárásaimmal van baj.
Megtanultam, arra való egy konferencia, hogy
- inspirációt, ihletet kapjak valamihez;
- legalább egy új gondolat elhangozzék, amit be tudok építeni a saját tudásrendszerembe;
- találkozzak az adott szakmához valamilyen módon kapcsolódó emberekkel, kollégákkal.
Ha a fentiek közül legalább egy teljesül, akkor már elégedett vagyok. Vannak olyan konferenciák, melyek nagy hagyományokra nyúlnak vissza, egy kialakult szakma rendszeresen megrendezett fórumai, és vannak olyanok, melyek elsők az adott témában, szakterületen. Merthát elsőnek is lenni kell. Az Interim Menedzser Akadémia és a Hammel & Hochreiter Intermational Consulting arra vállalkozott, hogy úttörőként megszervezte az 1. Közép – és kelet-európai Interim Menedzsment Konferenciát. Nemcsak az interim menedzsment hazai történetében mérföldkő ez a konferencia, de az egész régióban is. Nagy kihívás és komoly szakmai feladat bármilyen konferenciát igényesen megszervezni, különösen, ha egy relatíve – legalábbis nálunk - új szakmáról van szó. Nyugodtan mondhatom, sikerült a kihívásnak megfelelni és egy nagyon színvonalas konferenciának lehettünk tanui.
Hallhattunk előadásokat külföldi és hazai előadóktól, majd a panelbeszélgetés során mindenki feltehette kérdéseit. A nemzetközi kitekintés mindig tanulságos, hogy el tudjuk magunkat helyezni a világban és megsejthessük, milyen irányokba lehetne fejlődni. Akik nem lehettek velünk, sajnálhatják.
A konferenciáról több sajtóbeszámoló is született, melyek a Hammel&Hochreiter honlapján elolvashatók. Az interim konferenciáról legrészletesebben a HR Portal számolt be.
Akármennyi ismerete volt valakinek az interim menedzsmentről a konferencia előtt, az ott hallottak alapján biztos gazdagodott, változott a tudása. Személy szerint nekem mindhárom elvárásom teljesült és nagyon jó érzés volt meghallgatni a résztvevők dícsérő szavait is. Örülök és büszke vagyok, hogy részt vehettem ennek a fontos szakmai eseménynek a megszervezésében.
