Már zsenge főiskolás koromban is mély áhítat töltött el a Harvard Egyetem nevének hallatán.
Számunkra a 80-as évek végén majdnem elérhetetlennek tűnt kijutni a nagyhírű egyetemre. Miközben mi itthon a rendszerváltás előtti Magyarországon azt tanultuk, hogy a szegény fejlődő országok így, meg úgy, 87-ben kissé árnyaltabb képet láttam és tapasztaltam Mexikóban élve egy darabig. Iszonyúan felnéztem mexikói barátnőmre, Doloresre, amikor megtudtam, hogy a Harvardon tanult és végzett. Ennek a „szegény fejlődő” országnak a teljesen átlagos anyagi helyzetű állampolgára is eljuthatott a Harvardra. Később, mikor Dolores nálunk járt Magyarországon, egy Harvard feliratú pólót, kávésbögrét és kulcstartót kaptam tőle, amiket azóta is ereklyeként őrzök (és ereklyéhez méltatlanul használok is).
A Harvard Egyetem egyik fakultása a Harvard Business School (HBS). Új dékánjának, Nitin Nohriának „radikális innovációt” ígérő törekvéseiről ír a The Economist július végén A post-crisis case study címmel. Ennek kapcsán elmélkedhetünk egy kicsit az üzleti iskolák szerepéről és jelentőségéről.
A cikk leszögezi, a HBS nagyon befolyásos iskola: az amerikai üzleti elit képzésének alapjait biztosítja. A Fortune 500 cégeinek nagyszámú vezetője került ki a HBS-ből, ott élesítve készségeit és könyökét. A HBS kifejlesztette az „esetek módszerét” – esettanulmányokat használva arra, hogy a való világ üzleti problémáit megtanítsa diákjainak. Mindazonáltal az elmúlt évtized nem mindig volt dicsőséges ennek az iskolának. A globális üzleti világot krízisek rázták meg, kezdve az Enron-botránnyal. És a HBS ebben sajnos szerepet játszott. Az Enron tele volt a HBS-„öregfiúkkal”, a chief executive-tól lefelé. Sok bankár, akik nemrég elrabolták a világ adófizetőinek pénzét, szintén a HBS-ben végeztek – folytatja a cikk.
2010. július 1-én új dékán, Nitin Nohria kezdte meg működését. Kinevezése azt sugallja, az iskola szükségét látja a megújulásnak. Az új dékán az első a HBS történetében, aki nem Észak-Amerikában született. És szintén az első abban is, hogy munkához látván azt mondta: az üzleti élet „legitimációs krízissel” néz szembe. Nohria dékán első feladata, hogy megpróbálja helyreállítani a bizalmat – általában az üzleti élet és főként az üzleti iskolák iránt. Ez két dolog fejlesztését jelenti: „kompetencia” és „karakter” – véli az új dékán. Azt célozta meg, hogy a kar jobban fókuszáljon az okos pénzügyi technikák kockázataira; lesz elegendő esettanulmány, amiből válogathatnak. Ugyanakkor azt is akarja, hogy a HBS újítsa meg azt az elkötelezettségét, hogy formálja hallgatói karakterét, akárcsak intellektusát. Amellett teszi le a voksát, hogy az üzleti életben dolgozók egy szakma tagjaiként tekintsenek magukra. Nohria támogatja azt a mozgalmat, hogy adoptálják a hippokratészi eskü üzleti megfelelőjét. A cikk írója cinikus korunkban bámulatraméltónak tartja Nohria dékán szándékát a karakter formálására vonatkozólag. De a „szakmaiság” és a „hippokratészi eskü” iránti megszállottságát rejtélyesnek tartja. Az erkölcsi értékek, amihez az üzletembereknek ragaszkodiuk kellene egyetemlegesek, nem pedig üzleti kódex által meghatározottak. Az üzleti hippokratészi esküért folyó mozgalom amúgy is kifulladóban van.
Nitin Nohria másik nagy szenvedélye az innováció – folytatja a cikk írója. Ez magában foglalja azt, hogy az iskolát globálisan összekapcsoltabbá teszi, amint amilyen az most. Még ambiciózusabb elképzelése, hogy újra akarja gondolni az iskola megszentelt tanítási módszerét. Az 1920-as évek óta a HBS diákok az üzleti döntések esettanulmányaira összpontosították figyelmüket. Az új dékán viszont azt célozza meg, hogy élő esettanulmányokban vegyenek részt – el akarja vinni őket a Közép-Nyugatra vagy Mumbai-be, hogy ott dolgozzanak valós cégeknél. Ez megválaszolja az üzleti képzéseket illető egyik leggyakrabban visszatérő kritikát: miszerint túl elvont. Nohria dékán azt akarja, hogy hallgatóinak besározódjon a cipője.
Az előbb említett „innovációk” nem teljesen eredetiek. A legtöbb európai üzleti iskola már most sokkal globalizáltabb, mint a HBS. A francia INSEAD Szingapúrban nyitott kampuszt, hogy az ázsiai csoda szívére helyezze azt. Sok üzleti iskola már régóta bevezette az „élő esettanulmányokkal” való kísérletezést: a néhai C.K. Prahalad különösen sikeres volt abban, hogy jó megbízásokat találjon érdekes indiai cégeknél Michigan Egyetemi diákjai számára.
Mindazonáltal a HBS kulcsszerepet játszik abban, hogy a jó ötletek ragadóssá váljanak. Az emberek odafigyelnek, amikor sztárprofesszorai beszélnek. Az iskola esettanulmányai gyakran konvencionális bölcsességé válnak. A 20. század Amerikához tartozott, míg az ezt következő valószínűleg nem fog. Így a HBS-nek nehezebb lesz a csúcson maradnia. Mindenesetre egy indiai-amerikait választva vezetőjének, a HBS legalább azt az érzést kelti, megértette, milyen nagy is lesz ez a feladat – zárja a cikk az új dékánnal és a HBS megújulásával kapcsolatos gondolatait.
Úgy gondolom, a Harvard Business School előtt álló kihívások nem egyediek. A bizalmi válságról, az etikáról és az üzleti világgal való kapcsolatról minden magát valamire tartó üzleti iskolának el kell gondolkodnia.
