Dante által megihletve folytatom. Már jóideje abban hiszek, hogy azt kell csinálnunk, olyan munkát kell választanunk és végeznünk, amiben jók vagyunk, és amit egyúttal szeretünk is. Ha szenvedélyesen szeretjük, annál jobb.
A nyár elején hallottam egy konferencián Heller Ágnes filozófus előadását, amely hasonló gondolatot fogalmazott meg. Az előadás a boldogság, illetve a modern világban azt helyettesítő értelmes élet kérdésével foglalkozott. Heller Ágnes szerint az értelmes életnek három összetevője van. Az egyik: a tisztességes ember (aki gond nélkül tükörbe tud nézni és nem fél mások szemébe nézni). A másik, hogy az ember ki tudja fejleszteni legjobb képességeit, azokat gyakorolni tudja, és abban örömét leli. Végül pedig a harmadik, hogy képes legyen meleg, tartós emberi kapcsolatok létesítésére. Amennyiben ez a három összetevő adott, akkor azt mondhatjuk, hogy az az ember értelmes életet él.
Most a második összetevőt nézzük meg részletesebben. Legjobb képességeink felismeréséhez önismeret kell. Ez pedig nem megy könnyen. Heller Ágnes szerint nagyon veszélyes nem jól felmérni saját képességeinket. Mivel ez sokaknak nem sikerül, ezért sok a frusztrált ember.
Alkalmazott felsővezető első kérdése az életút felén: az „elefántoknál” akar-e maradni avagy „bolhaként” akarja folytatni? Van, akinek az alkalmazotti vezetői munka való, mert olyan személyiség, és képességeihez ez illeszkedik jól. Ebben az esetben is vannak alternatívák az értelmes folytatásra:
- Lehet iparágat váltani. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Tudok olyan felsővezetőről, aki a saját iparágában már eljutott a csúcsra, a versenytársakhoz nem akar menni, és úgy döntött, egy új iparágban próbál szerencsét.
- Lehet külföldön tovább folytatni. Nemzetközi cégeknél nem lehetetlen a külföldi üzleti egységeknél pozíciót kapni.
- Másik cégkultúrát is lehet választani.
Ezek a váltások azt jelentik, hogy új tartalommal lehet megtölteni az alkalmazotti munkát. Kihívást jelentenek, hiszen el kell hagyni a komfort zónát. De pontosan ezért – amennyiben összhangban vannak a képességekkel – örömet fognak jelenteni.
Vannak azonban többen, akik el akarják hagyni az elefántok világát, és akkor jöhet a „self-employed professional” karrier. Nehéz ezt a kifejezést jól lefordítani. Ezért is szeretem Handy metaforáját, a bolhát használni. Mit is csinálhat egy alkalmazott felsővezető, ha úgy érzi, képességeit jobban ki tudja bontakoztatni a bolha-létben? Lehet:
És persze még sok minden más. Vannak olyanok, akik teljesen hátat fordítanak az üzleti világnak, mert időközben rájöttek, ebben nem lelik örömüket. A lehetőségek tárháza végtelen, csak a kreativitáson és az önismereten múlik, mit választunk: éttermet nyitunk, borászkodunk vagy festünk. Akár melyiket is választja valaki a fentiek közül, nagyon fontos, hogy tisztában legyen annak a szakmának a követelményeivel és a saját képességeivel.
De hogyan is tudunk tisztába kerülni önmagunkkal? Először is őszintének kell lenni (legalább) önmagunkhoz és sokat kell spekulálni rajta. Lehet konzultálni karrier-tanácsadókkal. Nagyszerű gondolkodási alkalom és egyben karrierépítési eszköz, ha valaki kiszáll a „mókuskerékből” egy évig, és valamit teljesen mást csinál.
Angol nyelvterületen és multinacionális cégeknél a career break (karrierszünet) elnevezéssel illetik azt az időszakot, amelyet a napi hajtásban megfáradt munkavállaló saját feltöltődésére használ fel. Hívják kreatív évnek, szombat évnek (sabbatical), amennyiben fizetés nélküli szabadság esete áll fenn, és a munkáltató fenntartja a pozíciót. És lehet „adult gap year” (felnőttek lyukas éve), amikor a dolgozó felmond a munkahelyén és úgy dönt, hogy majd visszatérése után keres magának új állást.
Ennek a pihenési, feltöltődési időszaknak az a lényege, és akkor sikeres, ha gyökeres környezetváltással és más napi tevékenységgel jár. Lehet például nyelvet tanulni külföldön, lehet kutató munkát vagy karitatív munkát végezni. Jó tíz évvel ezelőtt volt egy kolléganőm, aki marketing igazgatói pozíciót otthagyva elment bálnakutatónak félévre.
Az ilyen időszak nagyszerű alkalom, hogy az élet nagy kérdésein elgondolkodjunk, tisztába kerüljünk önmagunkkkal és válaszolni tudjunk arra, hogyan folytatjuk munkánkat, milyen karrier építsünk.
A nap végén a legfontosabb az, hogy mindenki önmagáért felelős. Felelősek vagyunk azért, hogy megismerjük képességeinket és felmérjük határainkat. Ezek ismeretében kell a fenti kérdésekre válaszokat adnunk.
