Enyhítendő az első iskolai hét megpróbáltatásait a hétvégén megnéztük Várkonyi Zoltán klasszikusát, az Egri csillagokat. Nekem, aki nem a web2 gyermeke vagyok, sokadszorra is élvezetes a film. Örömmel láttam, hogy a harmadik évezred gyermekének is. A sok nagyszerű színész játékán túl mindig valamit újat fedezek fel ebben a filmben, ami ezúttal – teljesen érthetetlen módon – menedzsment szempontból ragadta meg a figyelmemet.
Dobó István várkapitány gyönyörűen megmutatja, hogyan is lehet a Kotter-féle menedzser és leader szerepeknek megfelelni. Menedzser szerepkörében Dobó tervez: készül az ostromra, számba veszi, mennyi élelmiszer, lőpor, ágyugolyó stb. áll rendelkezésükre. Szervezi, ki, mikor a vár mely részébe menjen, ott mit csináljon (harcoljon-e, vagy tűzszekeret készítsen). Kontrollál, ha kell: még a kocsmát is ellenőrzi, és megszabja, mennyit ihatnak az emberek naponta.
Ugyanakkor a leader szerepkörnek is maradéktalanul eleget tesz. Jövőképet vázol fel: bátorságával, kiállásával, hitelességével is azt sugallja, bár kevesen vagyunk, győzni fogunk. Maga mellé állítja az embereket, kommunikál velük (legyen az a Gobbi Hilda formálta Balogné, vagy bármelyik rang nélküli katona). Lelkesíti, motiválja, inspirálja embereit. Elkötelezettségét szépen kinyilvánítja abban a jelenetben, amikor az ostrom megkezdése előtt a törökök egy nyílvesszőt lőnek be, amin üzenet van a vár védői számára. Dobó a vár népe előtt ezt mondja: „Ebben alku, vagy fenyegetés van. Minket egyik sem érdekel, ezért nincs miért elolvasni.” És olvasatlanul visszalövik a nyílvesszőt.
Dobó karizmatikus vezető. Ahogy tanáraim, Baracskai Zoltán és Velencei Jolán írják Követő nélkül nincs vezető című könyvükben: "A karizmatikus embernek összhangban van cselekedete, okoskodása és beszéde. A karizmatikus vezetőt dicsőítik, imádják és felnéznek rá.” És valóban, ott vannak a követők: Bornemissza Gergely, Mekcsey István, Török Jancsi és még sokan mások.
Jó vezetőként habozás nélkül felkötteti az áruló Hegedűs Istvánt. Tudja nagyon jól, milyen morális veszélyeket rejt magában a gyenge láncszem megtartása. Ha kell, fájdalmas döntést is gyorsan meghoz: beleágyúztat a vár egyik bástyájába, ami által nemcsak törökök vesznek oda, de saját emberei is. Ez ugyanis az egyetlen esély abban a pillanatban, hogy megállítsa a törökök beáramlását a várba.
Ugyanakkor a hős kapitány emberi vonásokat is mutat. Egyik este – pont az előbb említett fájdalmas döntés után – némi borral „kiüti” magát. Másnap azonban megrázza magát, és folytatja a vár népének vezetését és a hősies küzdelmet.
És igen, a végén Dobó István és a vár védői győznek. Harmincnyolc napos ostrom után a törökök feladják, és elvonulnak Eger alól. A magyarok 1552-es győzelme Eger váránál azzal a jelentőséggel bírt, hogy ebben a században először sikerült megvédeni egy magyar várat a török főerőkkel szemben.
Ha jól belegondolunk, Dobó István egy interim projektet teljesít: küldetése a vár megvédése, feltartóztatni a török hadat. Na jó, belátom, speciális interim projekt. Ki is az ügyfél? A haza.
A mai vezetők – interimek és alkalmazottak egyaránt – sokat tanulhatnak Dobótól. Bár nem tudjuk, pontosan milyen volt, mindenesetre a Gárdonyi Géza által megírt és Sinkovits Imre által megformált várkapitány alakja példaértékű.
Handy jut eszembe, aki azt írja Az elefánt és a bolha című könyvében: „Jóval többet tanultam a képtárakban, színházban, mozikban és hangversenytermekben, mint a tankönyveimből.”
