Hamar sötétedő, fagyos, barátságtalan téli napok estéjén jó ötletnek tűnt a benti melegben újra nézni kedvenc western filmemet, A hét mesterlövészt. A napsütötte, forró mexikói táj látványa mindjárt felmelegíti az embert. Nem tudok betelni ezzel a filmmel: most is jól esett újra nézni a sok zseniális amerikai színésszel teletűzdelt filmet. Yul Brynner, Charles Bronson, Steve McQueen és többiek – egyenként is elvisznek a mozit, de itt együtt voltak heten mesterlövészek, bérelt zsoldos katonák, interim menedzserek.
Az elmúlt években sok előadásban használtam a mesterlövész metaforát az interim menedzsment fogalmának megvilágítására. Különösen a férfiak (mondjuk negyventől felfelé) szeme csillant fel, amikor A hét mesterlövészt megemlítettem és felvetítettem egy-egy jelenetet John Sturges azóta klasszikussá vált filmjéből. Utána már bármikor lehetett a mesterlövészekre hivatkozni – akik hallották az előadást, már közös nyelvként tudtak róla beszélni.
…..
2009 novembere óta írom ezt a blogot. Két év és három hónap alatt 60 bejegyzést írtam. Nem az a lényeg, hogy ez sok vagy kevés. Szerettem ezeket a bejegyzéseket írni, és jó érzés volt, amikor egy-egy bemutatkozáskor gratuláltak a bloghoz. Hála a Google Analyticsnek pontosan láttam, hogy napról napra hányan olvassák az interim blogot, és örültem, ahogy láttam a növekvő olvasószámot.
Ahogy a neve is kifejezi, elsősorban az interim menedzsment témaköréhez kapcsolódtak a bejegyzések, de ennél azért tágabban értelmeztem a blog adta lehetőséget. Szó volt még vezetésről, oktatásról, felnőttképzésről, kalandoztam Steve Jobstól Fukuyamáig, Noszvajtól Nyenrode-ig, a bizalomtól az etikáig.
Itt az ideje, hogy átadjam a stafétabotot: mostantól stílusosan az interim menedzserek csapata fogja írni az interim blogot. Kívánom nekik, hogy legalább annyi örömüket leljék e blog írásában, amennyi örömet ez nekem jelentett. Köszönöm az Olvasóknak, hogy megtiszteltek figyelmükkel, és kérem, továbbra is kísérjék figyelemmel az interim blogot.