Salamon Pál író szavai ezek, akinek A Sorel-ház című családregényét 1994-ben irodalmi szenzációként üdvözölték. A HVG-nek nemrég adott nyilatkozatában hangzott el ez a kemény mondat. Nekem rögtön az etika finom szintjei jutottak róla eszembe. Továbbá az, hogy amikor fény és ragyogás körülöttünk minden, éppen az élet napos oldalán sütkérezünk, akkor nagyon könnyű etikusnak lenni, de amikor „helyzet” van, akkor mérettetik meg igazán az ember, legyen történetesen menedzser vagy vezető.
És az elmúlt néhány évben megélt válság igazi „helyzet”: minden nehezebben megy, sokan elvesztették alkalmazotti vezetői állásukat, mások önként vágtak bele a bolha-létbe, és döbbentek rá, hogy az sem fenékig tejfel (csak alkalmazottként a belső szirénhang csábította őket). Kínlódás, küszködés, erölködés, sokszor minimális eredmény nélkül – mindez próbára teszi az embert. Ki kell bírni lelkileg, fizikailag és egzisztenciálisan is addig, amíg megjön a siker, a várva várt eredmény. Igaz ez mindenkire, így azokra is, akik az interim menedzser karriert választják.
Nem véletlenül tanítunk etikát is az Interim Menedzser Akadémián. Az interim menedzser működése során az etikus üzleti magatartás elengedhetetlen:
- Az interim menedzser és ügyfél viszonyában.
- Az interim menedzser és a szolgáltató viszonyában.
- Interim team esetén az interimek egymás közti viszonyában.
Tegyük kézzelfoghatóvá a fentieket és nézzünk két konkrét kérdést! Hogyan viselkedik egy interim menedzser, amikor alkalmazotti állással kínálják meg, miközben éppen folyamatban van egy interim projektjének az indítása? Mit csinál egy interim menedzser, amikor olyan munkát, projektet kínálnak fel neki, aminek a megvalósításához nem rendelkezik a megfelelő tudással és tapasztalattal? Fejvadászok és interim menedzsment-szolgáltatók tudnának tanulságos történeteket mesélni e témakörben. Ki - ki megválaszolhatja ezeket a kérdéseket, saját etikáját megvizsgálva közben.
A „mindent el kell vállalni bármi áron” jeligére hallgató világban emlékezzünk Salamon Pál szavaira: „Mert minden időben ahhoz kell bátorság, hogy az ember ne legyen szemétláda.”