A 90-es évek elején – amikor a multik nagy ütemben kezdtek teret hódítani nálunk is – egy amerikai tulajdonú multinacionális FMCG céghez cseh születésű ír értékesítési igazgató vett fel, a vezérigazgató amerikai volt, a menedzsmentben pedig mindösszesen egy magyar vezető kapott helyet. Később ugyanennél a cégnél belga, majd később iráni vezérigazgatónak jelentettem, és a menedzsmentben kollégáim között volt francia, angol, norvég, osztrák és német születésű amerikai is. Így utólag visszatekintve izgalmas és tanulságos volt ez a kulturális kavalkád. Sokan megéltük annak idején ezt a helyzetet.
Multinacionális cégeknél dolgozva az ember nagy leckét kap a kultúrákból. Egyrészt be kell illeszkedni annak a bizonyos cégnek a kultúrájába, másrészt pedig a konkrét menedzsment nemzeti összetétele tovább árnyalja a „kulturális képet”. Vannak olyan vezetők, menedzserek, akik például világ életükben német cégeknél dolgoztak. Ott szocializálódva ők könnyedén „közlekednek” a német vállalati kultúrákban, de nem könnyű „megugraniuk” a váltást egy teljesen más, például ukrán kultúrába.
Az interim menedzserek esetében eleve elvárás, hogy ismerjenek több kultúrát. Gyorsan és hatékonyan kell beilleszkedniük egy számukra új vállalati kultúrába, ahol sokszor különböző nemzetiségű emberekkel kell dolgozniuk, kommunikálniuk. És ez igaz az ügyfelet képviselő döntéshozóra is. Ehhez nagy segítséget jelent, ha az interim menedzser tisztában van az interkulturális kommunikáció fogalmával és által nyújtott lehetőségekkel.
A kultúraközi kommunikáció vagy interkulturális kommunikáció azt tekinti, hogy más típusú emberek eltérő kulturális háttérrel hogyan próbálnak érintkezni egymással. A célja, hogy megkönnyítse és irányelvekkel segítse az országok és régiók kultúrái közti megértést. Egy vállalaton belül ugyanez a célja: a megértés, a meggyőzés és az együttműködés elősegítése.
Sokszor egy-egy nép, és annak kultúrája kapcsán sztereotípiákban gondolkodunk:
- A EuroBusiness szerint az angolok társasági lények, rugalmasak és felkészületlenek.
- A The Economist szerint a franciák udvariatlanok, soviniszták, sőt kapzsik, míg az International Management szerint barátságosak, humorosak és csipkelődők.
- Szintén az International Management szerint a spanyolok teátrálisan viselkednek, irigyek és lusták.
A sztereotípiák nemcsak a nemzetekre vonatkozhat, hanem általa az adott nyelvre is. Az alábbi mondást V. Károly német császárnak és spanyol királynak tulajdonítják „Angolul beszélek a kereskedõkkel, olaszul a hölgyekkel, franciául a férfiakkal, spanyolul Istennel és németül a lovammal.”
A kultúraközi kommunikáció alapvető elméletei a kulturális különbségek tanulmányozásán alapulnak és főként a menedzsment- és marketingszférában használják ezeket. Az interkulturális kommunikációban nincsenek fix iránytűk, hiába van sok nagyszerű könyv a témában. Általános technikát érdemes elsajátítani, ami – és ez a jó hír – tanulható.
