A (felső)oktatási intézmények és az üzleti világ kapcsolata már régóta foglalkoztat.
Olyan szempontból, hogy ki „táplálkozik” kiből. Sokszor látjuk azt, hogy az egyetem úgy gondolja, ő a tudás letéteményese, majd ő megmondja az üzleti világnak, mit kell csinálni. Már húszéves koromban is furcsállottam, hogy aki reggeltől estig bent ül egy egyetemen, ott tanít, vizsgáztat, cikkeket, jegyzeteket és könyveket ír, viszont nem dolgozik egy vállalnál sem, az hogy mondhatja meg, mit kell csinálni ott vagy azzal a vállalattal. Akkor még csak ifjúi naívsággal csodálkoztam rá erre a kérdésre.
Az interim menedzsment sem úgy született, hogy egy tudós professzor erősen gondolkozott az íróasztal mellett, és aztán hirtelen feltalálta azt. Az üzleti életben született, az ügyfelek igénye hívta életre Hollandiában a 70-es években. Majd ezt követően, amikor már kellő tapasztalat összegyűlt, rendszerezve a tudást, elkezdték képezni az interim menedzsereket üzleti iskolákban: Nyenrode-tól Kuala Lumpurig, és az Interim Menedzser Akadémia jóvoltából immár Magyarországon is. Az interim menedzsereknek szóló kurzusok oktatási programjai fókuszáltak. Nem kell 4-5 éves egyetemi oktatási periódusban gondolkodnunk. Egy szűk szakterületről van ugyanis szó, ami csak bizonyos munka-és élettapasztalat birtokában értelmezhető. Az interim menedzsment napi gyakorlata adhatja a megfelelő alapot az interim menedzserek képzéséhez. A kettő közti folyamatos kölcsönhatás biztosítja, hogy az üzleti iskola piacképes, friss tudást adjon, és egyúttal segíti az interim menedzsment eszköz és szakma fejlődését is.